Szeretlek, kamaszos szerelemmel, de egy érett férfi lelkületével. Szeretlek, mint aki az életét köszönheti neked. Olyan tisztán és őszintén, megismételhetetlenül és önzetlenül, ahogy azt elképzelni csak tudod. Végtelen boldogsággal tölt el, hogy részesévé válhattam annak a csodának, ami e fenti érzésekhez társul. Hála és köszönet mindenért, amit Tőled kapok, és azért, hogy létezel és vagy. F

Én is kinyitottam az ajtót, hogy halljam, amit Te,
de csak hűtőzúgás és porszívó zaj van itt helyette.

Hihetetlen, milyen zajos itt az este!
Szívesen lennék most a helyedben.

A csendet fülelve, az eget kémlelve,
talán egy kis nyugalomra lelve.

De annak örülök, hogy legalább Te átéled,
mert akkor egy kis részem is tanúja az egésznek! V

Csodálatosak az érzéseim. Mint a mesében, úgy érzem magam… Az este során egyszer előjött egy kép Rólad, s jóleső melegség áramlott bennem. Olyan jó volt Rád gondolni akkor! Mintha Te is ott lettél volna velem. V

Ebédelek… egyedül. Bár mégsem, mert a gondolataimban azért itt ülsz velem szemben, és rántott husit eszel salátával, én meg babfőzeléket, de most tényleg GAZDAGON, mert a bácsi 3 kanállal adott, feltétnek meg két puszit küldött légvonalban! Legyen szép napod! V

Lelki társam vagy, ezen semmi nem változtat. Érzem a szomorúságodat, a céltalanságodat, s hogy nem látod az egész értelmét. De ha hagyod, akkor megmutatja magát… V

Elmentünk együtt egy programra. Nagyon megérintett mindkettőnket. Azóta szépnek látom a világot. Pedig ez még csak a kezdet!

Mindketten változunk, és ehhez megkapjuk a segítséget az Univerzumtól. Mindig pont jó helyen vagyunk, pont jó időben. Ahogy lassan eljön a tavasz, úgy virágzik ki lelkünk is. Mit eddig sötétnek láttunk (tél), most elkezd fényesedni, világosodni, tisztulni (tavasz). A nap is süt, a szívünk is ragyog.

Máshogy látni a világot csodálatos! Sokkal könnyebb és egyszerűbb. Sokkal nyugodtabb és békésebb. Sokkal több értelem van benne és sokkat több mindent tapasztalhatok meg belőle. Mert figyelek rá!

F-en is látom a változást. A legszebb pedig azt látni, ahogyan másokhoz viszonyul. Lágyabb, szelídebb lett, kevesebb az akarat benne, több a törődés, az odafigyelés. Már nem az ítélkezés szemüvegén keresztül nézi a környezetét, hanem belülről, a mélyből, az örök igazság fényével átitatva…. hogy valójában nincs különbség közöttünk, mind egyformák, egyenrangúak vagyunk, csak a félelmeink vannak más és más köntösbe bújtatva. X is fél valamitől, Y is valami mástól… de mindenki egyre vágyik: hogy szeressen és hogy szeretve legyen! V.

Tegnap együtt énekeltünk. Nagyon élveztem és nagyon köszönöm, hogy részese lehetek enneka csodálatos érzésnek.

V ezeken az alkalmakon hangszeren is szokott játszani. Ez nagy gyönyörűséggel tölt el mindenkit. Történt, hogy az éneklést követően, “műsoron kívül” elkezdett egy nagyon szép dalt játszani. Ott ült, egyenes háttal, páratlan eleganciával tartva hangszerét. Mozdulatai könnyedek, kecsesek és férfi szívet lángbaborítóan nőiesek voltak. Mindehhez visszafogott mosoly volt orcáján. Nagyon sok helyzetben láttam már, mindig tetszett, mindig szépnek látom. De ez most új volt. Olyan gyönyörűnek láttam, mint még eddig soha, fény vette körül és ez beragyogta azokat kik hallgatták őt.  Melegség öntött el. Egy angyalt láttam! És meggyőződésem, hogy akkor ő angyal volt. Ezekért a pillanatokért érdemes élni.  F

Gyönyörű, szépségesen tiszta gondolataid és érzéseid vannak, melyre méltó választ nem is adhatnék. Köszönöm, hogy létezel, és csodatükröt tartasz elém! V

Alapvető törvény az Univerzumban, hogy a növekedés, a kiteljesedés sosem tarthat örökké, szükség van olyan időre is, amikor befelé fordulva „csökkenünk”, erőt gyűjtünk.

Mint ahogy nem lehet örökké csak beszívni a levegőt. S a bölcs odafigyel és tudatosan éli ezeket az időket, amikor a mai civilizáció azt diktálná, hogy akkor vagy okos-szép-ügyes, ha mindig ragyogsz, ha minden mutató felfelé tör, ha mindig minden csak növekszik – de ez balgaság. Mert valójában nincs különbség a két irány között, az egyiket pozitívnak a másikat meg negatívnak hívjuk – de ugyanaz az Erő.

Forrás: Csillagmag

Valami változik… bennünk. Megnyugodtam. Talán ő is megnyugodott. Most más. Most jó. Most nem AKARUNK… most csak HAGYJUK…

V

Sokan azt tartják kényeztetésnek, ha a csecsemõt az anyja rögtön felveszi, ha az sír, sokan azt, amikor a gyerek minden kívánságára az anya azonnal ugrik. Mindenkinek van egy elképzelése arról, mi is az elkényeztetés, és a legtöbb esetben a szeretet mértékének adagolásával és a határok kijelölésének problémájával azonosítják. Én azonban Eckhart Tolle értelmezésében találtam meg az elkényeztetés igazi problémáját.

Sok felnõtt szerepet játszik, amikor egy kisgyermekhez beszél.

Bolondos szavakat és hangokat használnak. Ily módon sokszor öntudatlanul, egy szerepbe bújva lenézõen beszélnek a gyerekekkel. Ez nemcsak olyan felnõttekkel fordul elõ, akiknek nincs gyermekük, hanem éppúgy elõfordulhat olyan felnõttel is, akinek van gyermeke.

A felnõttek sokszor nem kezelik a gyermeket egyenlõ félként.

Pedig a tény, hogy átmenetileg többet tudunk és nagyobbak vagyunk, mint a gyerek, még nem jelenti azt, hogy ne lennénk egyenrangúak. Tudom, most sokan furcsán vakargathatják az állukat és kérdezhetik: mirõl is beszélsz?

A felnõttek többsége élete egy pontján szülõ lesz, ami az egyik legegyetemesebb szerep.

A létfontosságú kérdés: képes vagy-e jól betölteni a szülõi funkciót anélkül, hogy azonosulnál a funkcióval; vagyis anélkül, hogy az szereppé válna? A szülõi feladatkör része, hogy gondoskodj a gyerek szükségleteirõl, hogy megakadályozd a veszélybe kerülését, s hogy néha megmondd a gyereknek, hogy mit tegyen, illetve mit ne tegyen.

Ismerek azonban olyanokat, akiknél a szülõi szerep identitássá vált.

Õk az éntudatukat nagyrészt, vagy teljes mértékben abból eredeztetik, hogy szülõk. Ha ez így van, akkor ez a funkció túl hangsúlyos és eltúlzott lesz, és átveszi az irányítást. A gyerek szükségleteinek kielégítése túlzóvá válik és kényeztetésbe csap át; a veszélytõl való megvédés túloltalmazás lesz és akadályozza a gyereket abban a feladatában, hogy felfedezze maga számára a világot, és mindenfélét kipróbáljon. A mit tegyen, és a mit ne tegyen közlése pedig irányítgatássá és basáskodássá válik. A probléma csak fokozódik, amikor ezek a típusú szülõk annyira egybeolvadnak a szerepükkel, hogy még akkor is a “szülõ” szerepben vannak, amikor ez a funkció már szükségtelenné válik.

Vagyis az ilyen szülõk nem tudják letenni az anyaságukat vagy apaságukat,

holott a gyerekük már rég felnõtt. Nem tudják elengedni az igényt, hogy a gyereküknek szüksége legyen rájuk. Jóllehet a felnõtt gyermek már negyvenéves, az ilyen szülõk nem tudnak megszabadulni a gondolattól, hogy “én tudom mi a legjobb neked”. Tehát a szülõi szerepet kényszeresen továbbjátsszák, s így aztán elveszik a felnõtt gyermek és szülõ közötti valódi kapcsolat.

Ismerõsen hangzik?

Ha felismerted most magad vagy valamelyik ismerõsöd szituációját ebben a leírásban, akkor érdemes erre különös figyelmet szentelned, mert a legtöbb esetben lekövetjük azt a szülõi mintát, amit láttunk, és így könnyen elõfordulhat, hogy te sem fogod tudni “letenni” a szülõi szerepet, amikor eljön az idõ.

Érdemes hát már most elõre végiggondolni a gyermekeddel való kapcsolatot ebbõl a szempontból is. Elõre felkészíteni magad. Hiszen gyermekünk növekedésével a köldökzsinór fokozatosan szakad, és az fáj. Ez természetes. Minden nap egy kicsit mások vagyunk. Minden nap változunk.

Forrás: Alkér Orsi (Életrevaló Gyerek Blog)

F

Nem tudok mit mondani neki. Semmi sincs bennem, … gomolygó űr, ha van ilyen egyáltalán.

Dühít, hogy kiadta a kapcsolatunkat másnak, megőrülök tőle. Ez is jelzi, hogy eddig nem igazán mertem felvállalni. Tudom, hogy miért nem. Mert valami (amit fontosnak tartunk mindketten), nem stimmel, nem működik, hiába AKARJUK!! De milyen “bosszantó”, hogy közben meg minden más megvan. Méghozzá csodálatos! Tudom, én is érzékelem mindezt. Soha nem éreztem még mással ilyet.

Nem véletlenül találkoztunk! Elindult egy úton. Nagyon jól halad. Végre él. Csak még függ. Egyedül nem akar haladni… bárcsak lenne hozzá ereje!

V

…Hogy igazán ki vagyok? Abból látszik, hogy másoknak magamból mit adok. Hogyan nézek a szemedbe, milyen puhán bújok az öledbe. Hogyan csókollak teljes figyelemmel, Veled egybeforrva testtel és lélekkel. Ezek a pillanatok vagyunk valójában, ezekért érdemes élni e világban. V

Néhány héttel ezelőtt jött a levél, hogy az albérletét felmondják, lentebb olvasható.

Az elmúlt hét lázas keresése meghozta eredményét, megtalálta leendő új lakását. De nem erről akarok írni, hanem arról, hogy milyen volt végig csinálni vele az elmúlt hetet.

Rengeteg címet találtunk, nagyon sok helyre elmentünk, de nem fáradt, bírta. Néha nehezebben, sokszor könnyebben. Lendülete volt, néha úgy éreztem szinte élvezi, noha sokáig nem jártunk sikerrel. Ami feledhetetlen volt számomra, hogy szinte kivétel nélkül, ahol megfordultunk, kedvesen, barátságosan fogadták. Miért? Mert V személysége olyan, hogy az emberek szeretnek vele beszélni, élvezik mikor körükben van, mert fiatalos bája és mindenki felé nyitott, mosolygós természete magával ragadja az embereket. Csodálatos volt látni, ahogy mindenki őt szerette volna bérlőnek.

Igen, V szeretetre méltó, olyan akinek társaságárára vágynak az emberek. Kedvessége mindenki szívéhez elér. És ehhez néhány együtt töltött perc elég. Ezt látni, megtapasztalni nagyon boldogító érzés. Szerelmes szív ettől csak még hevesebben ver…

Örülök, hogy vele lehettem, hogy ott lehettem.

F

Nagyon aranyos vagy ám! Szerelmes pillantásodban elmerülve érzem, mit élsz át! Szépnek látlak, igazán szépnek! Ha tudnád, hogy milyen nagy kincs rejtőzik Benned! V

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.
Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a
franciakulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a többszörös törés miatt. Mikor a gyermek
meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: Apa, mikor fognak visszanőni az ujjaim?

Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. Visszament az autójához és többször
belerúgott.
Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte. A gyermek azt írta:
SZERETLEK APA!”

A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az
emberek vannak használva és a tárgyak szeretve.

Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot: A tárgyak azért vannak, hogy
használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!

Már le kellett volna írnom, de eddig nem tettem. Erről az oldalról van szó. Mikor először szóba került, hogy csináljunk egy blogot, ahol érzéseinket, félelmeinket a magánéletünket írjuk le szokatlannak éreztem és féltem is tőle. Rövid idő alatt megtapasztaltam nagyszerűségét, azt a boldogító érzést, hogy ami bennem van azt kimondhatom, megoszthatom. Tudom nem tudományos gondolatok ezek, nem örök igazságok de ez én vagyok, ilyen.

A párkapcsolatban a legfontosabb a két fél állandó kommunikációja. Reggel, délben, este. Ez persze nem csak beszédet jelent, hanem minden e körbe tartozó dolgot: pillantást, érintést, szaglást és érzékelést. Ez mind mind kell ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Ám ez utóbbiakhoz számítógépre nincs szükség. De gondolataink leírása nagyszerű, a blog egy modern napló.

Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy párjával írjon ilyet. Segít a megismerésben, segít a megtartásban, mert a gondolatok mögött mindig ott van a másik, akit szeretünk, akivel ezt a kicsit titkos, bensőséges viszonyt fenntartjuk, mert kell, hogy minden nap foglalkozzunk a másikkal belül, mélyen, az érzések szintjén.

Köszönöm, hogy megadtad nekem ennek az élményét.

F

A biblia egyik első története szól erről. Ismerjük, tudjuk, értjük mit jelent mégis mindannyiszor beleesünk mi is. Most is ez történt. A kíváncsiság, a vágy nagy úr. Hiába a szép elképzelések, ha egyszer elengedi magát az ember nincs megállás. Ebből mindjárt két fontos dolog következik:

az egyik, hogy nem szabad eltervezni semmit előre, mert ha nem úgy történnek a dolgok aránytalanul nagy árat kell fizetni érte. Itt arra gondolok, hogy előre elképzelni nem tudunk mindent, de ahhoz, hogy a történet kerek legyen mégis meg kell tennünk és bizony lehet, hogy a képzeletünk élénkebb volt, tapasztalatainkból, érzéseinkből rosszul ítéltünk meg dolgokat és ezután jön a csalódás, ami nyomot hagy, és ezt a nyomot bizony nagyon nehéz eltüntetni. De van reménység rá, hogy sikerüljön, mert nagyszerű “eszköz” van erre: a SZERETET, igen ez az egyetlen biztos módszer arra, hogy csalódásainkat, ami egy magunk okozta tévedésből fakad, meggyógyítsuk.

a másik, hogyha előre eltervezünk mindent, akkor ahhoz tartsuk magunkat, tűzön-vízen át. És még ekkor is ott a lehetősége annak, amit fentebb írtam, mert úgy is az lesz…tehát nem szabad tervezni. Élvezni kell a pillanatot, a most-ot és utána nem szabad keseregni azon, …hogy nem így képzeltem.

Egy kapcsolat sok mindent kibír, főleg ha az elején tart. Vannak biztos pontok, amihez mindig vissza lehet térni és újra nekivágni. És ehhez nem kell más csak szeretet. Ha két ember szereti egymást, nincs az az akadály mit leküzdeni ne tudnának, mert a szeretet önzetlenség, bizalom, odaadás, megbocsájtás….

Ha én odaadom magam, odaadom a szívem akkor mindezt százszor, ezerszer visszakapom, mert a szeretet így működik. Adni mindent ami jó, úgy ahogy neki jó és ehhez kell a bizalom, hogy ez így is fog történni.

Nagyszerű és csodálatos emberek nagyon sokan vannak. Aki megtalálja párját az tudja, hogy a legcsodálatosabb embert találta meg. Én is tudom, hogy megtaláltam a legcsodálatosabb érző lényt, azt a lányt akivel életem minden percét megosztani akarom. És ezt a SZERETET mondatja velem.

F

2007-t írunk. Új munkahelyem lett. Új környezet, új munka és új munkatársak. Eddig hol nappal, hol éjszaka dolgoztam, számomra az állandó nappalos munkarend újdonság volt. De mint, ahogy az előző beosztásnak is megvan a maga ritmusa, úgy ez utóbbinak is. És mi adja ezt a ritmust…hát az étkezések.
Tehát reggel bejössz a munkahelyedre, munka, reggeli, munka, ebéd, munka és ha szerencséd van még világosban hazamész.
Szóval a történet az ebéd nevű, sokak által rendszeresen végzett rituálék egyikén kezdődött…
Általában mikor delett ütött az óra többed magammal elindultunk a szentély felé, ahol az addigra már kellően üres hasunkat mindenfélével megtölthettük. Az ilyen ebédek alkalmával, ha az ember jó megfigyelő észreveheti, hogy a társaság közel azonos (egyszerre lesznek éhesek), ugyanazok az arcok vannak jelen. Ezek az alkalmak kitűnő lehetőséget adnak arra, hogy az épületben dolgozó, máskor nem látott csinos és kevésbé csinos kolléganőket szemügyre vegyük. Én is ezt tettem mindannyiszor, míg egyszer fel nem tűnt Ő.
Mosolygott (persze nem rám), szép volt, szépen evett és nagyon jó feneke volt. A kiválasztás szempontjai

Ettől a naptól kezdve percre pontosan jártam enni és mindig kerestem, ott volt, és gyönyörködtem. Ki lehetett, hol dolgozott nem tudtam kideríteni. Ja és mindig ugyanazzal a fiúval ebédelt. Nem túl reményteljes…

Hát így telt el az év nagyobbik fele. Ebédkor láttam, utána nem. Ha véletlen elkerültük egymást, hiányzott, noha még a nevét sem tudtam. És ekkor valami csoda történt. Egy ebéd után, teli hassal baktaunk irodánk felé (a érthetőség kedvéért: az irodánk két szobából állt és az egyikből(külső) lehetett átmenni a másikba(belső, itt ültem én)) és belépve az ajtón kit látok? - Őt, amint ott beszélget az akkori projektvezetővel. Hát nem nagyon tudtam hinni a szememnek, pedig tényleg Ő volt.

Mikor távozott kérdéseimet rázúdítottam vezetőmre, ki volt ez? mit akart? stb., stb.

Megtudtam a nevét és, hogy valami szakmai anyagot kér az éppen nálunk folyó munkáról. Éreztem, hogy a megfelelő pillanat most jött el, előadtam, hogy bízza nyugodtan rám az egészet, majd én megoldom. Ekkor október 2-t írtunk.

A következő napok eseményei viharos gyorsasággal zajlottak. A munkára való hivatkozással rengeteg email-t írtam, persze nem mind volt szorosan köthető ehhez. Jópofiztam, nyomultam ezerrel, mint egy úthenger, rengeteg elfecsérelt időt kellett behozni. No ezt csak én gondoltam így, neki néhány nap után terhes lett a dolog, úgyhogy lassítani voltam kénytelen. De a lényeg, a személyes kapcsolat megvolt.

A kezdeti lelkesedésemet takarékra állítva sikerült normalizálni kapcsolatunkat. Egyre többször mentünk együtt, többed magunkkal, ebédelni köszönhetően annak, hogy az éppen futó kapcsolata kihűlni készült. Magam családos ember vagyok, több gyermek apja, ezért - elvei miatt - nem igazán jöttem be neki, de cserébe kárpótolt, hogy nap-nap után találkoztam vele és nagyon sokat beszélgettünk. Lassan természetessé vált, hogy ebédjeinket együtt költjük el, mindig kerestük egymást.

Azért arra ügyelt, hogy túl közel ne kerülhessek hozzá. A mobil telefonja mindig nála volt. Adódott, hogy megtudakoljam a számát. Nem árulta el, kedvesen, mosolygósan, de határozottan elhárított, mondván nincs nekem arra szükségem. Meg majd egyszer úgy is megmondja. Hát erre nem kevesebb, mint másfél évet vártam. Igaz ennek így is nagyon örültem.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal így telt el két év. Sok mindent tudtam róla, tanúja voltam élete nagy döntésének is, amikor külön lakásba költözött. Azt talán nem is kellene írnom, hogy a címet persze nem árulta el, no de majd egyszer, gondoltam. Végül is igazam lett, igaz ez is több, mint egy év múlva vált valóra. Ám az a nap, mikor a címet megtudtam fordulópont lett az életemben és mint látni fogjuk, az Övében is.

F

Azért vannak ám hullámok… Ezidáig nagyon sok ellenállás volt bennem. Leginkább csak azt fogadtam el az élettől, amiről tudtam, hogy én akartam, vagy pedig egyszerűen csak jó volt. Ami nem fért bele az elképzeléseimbe, ami kívül esett a “komfortzónámon”, azt mindig elutasítottam. Küzdöttem ellene… küzdöttem magam ellen.

Mostanában az életem ebből a szempontból kezd megborulni. Olyan dolgokat engedek be az életembe, amit a józan eszem nem támogat. Olyan falakat kell(ett) lebontanom, amik eddig a biztonságot jelentették számomra. Ezek nélkül pedig az egész nagyon félelemetes, nagyon ismeretlen, nagyon MÁS!

Amikor pedig újabb falakba botlok (és ez egyre gyakrabban történik meg), megint erőt kell vennem magamon, hogy “ne essek vissza”, ne veszítsem el a lendületemet és kitartsak amellett, amilyen úton elindultam. Az emberek a változástól félnek a legjobban… de amitől félünk, az csapdában tart. Ezért hát meg kell lépnünk a félelmeinket!

Azt mondják, hogy amitől a legjobban félsz, az a legnagyobb életfeladatod!

V

Drága Tündérem! Egymásra találásunk már-már meseszerű. Csodálatos megtapasztalni azt, ahogy a vágyak valóra válnak. Köszönöm kitartásod, bizalmad és szereteted! F

“… minden mese rólunk szól?”

“Minden igazi változás, minden csoda az életedben akkor kezdõdik, ha megértetted, hogy ki is vagy valójában, és többé nem akarsz megfelelni senkinek.

A gyermekekkel is ugyanez a helyzet: õk is akkor lesznek kiegyensúlyozottak, ha egy olyan környezetben élehetnek, ahol megértik õket. A gyermekedet sem tudod más emberré nevelni, mint amire született. Nem tehetsz többet, mint hogy megismered a gyermekedet és támogatod abban, hogy szabadon kibontakoztassa saját csodálatos egyéniségét.

A gyermeked minden problémája valójában rólad szól! Az egyik legfontosabb probléma a gyerekeitekkel kapcsolatban, hogy sokan saját magatokat sem tudjátok elfogadni mint szülõk.

Minden probléma, amit a gyermek feléd mutat, alapvetõen rólad szól, hiszen a gyermeked, egészen a felnõtté válása koráig a saját problémáin keresztül valójában a Te problémáidat fogja megmutatni, de csak akkor, ha nem vagy tudatos arra, ki is vagy valójában.

Nem háríthatod másra a felelõsséget! Ha a gyermekedet nem tudod kezelni, akkor valójában a saját életedet nem tudod kezelni. A gyerek semmi mást nem tesz, mint visszatükrözi számodra az életet, amit élsz.

A mostanában született gyerekeket már nem lehet a tekintély elvén nevelni, nekik õszínteségre van szükségük és partnerként kell tekintened rájuk. Ezek a gyerekek sokkal magasabb rezgéssel születnek, mint bármikor a korábbi emberiség; hatalmas tudást hoznak magukkal.
Készen állsz arra, hogy befogadd…? Készen állsz rá, hogy megismerd, milyen kihívások elé állítanak a gyermekeid?”

Ma segített nekem az autókat negcserélni és utána vittem őt haza. Az úton először egyre kevesebbet beszélt, még néhány mosolyra futotta, de aztán teljes csend és érezni lehetett azt a vihart ami gyönyörű lelkében dúlt. Mi okozta nem tudom, nem osztotta meg velem. A múltból jött elő valami, valami ami akkor volt mikor én még nem. Így szállt ki az autóból…

Nagyon nagy utat tett meg. Néhány hónap alatt rengeteg félelmet és falat épített le, arról nem is beszélve, hogy saját, hosszú évek alatt kialakult elképzeléseit tudta megváltoztatni és mindezt tette kettőnkért, értem. Most itt van és szomorú, újabb csata, és nem segíthetek. Ez rossz. De Ő megvívja, nyerni fog.

Nagyon felemelő és megható amit tesz. Szeret. De ez nem felszínes, bárkinek odadobott szó, hanem szívből jövő, nagyon mélyen megélt, odaadással, őszinteséggel adott szeretet. Az a szeretet amit-e sorok írója most is érez, miközben könnyes a szeme és nagyon szeretné magához ölelni Őt. F

Gyönyörű! Szívből írsz, mit áthat a Szellem. Ez így oly szép és felemelő. Rezgése finom, anyagon túli, megfoghatatlan, mégis érezhető…

Simogatja a lelkem. V

Ahogy ma reggel megszólítottál - “Segíthetek?” - majd Rád néztem és Te átöleltél gyöngéden, vággyal telve… azt hiszem, akkor lettem szerelmes Beléd! Azóta kicsit máshogy - sokkal szebbnek, ragyogóbbnak - látlak, s mikor gondolataimban jársz, végtelen melegség tölt el és belül mosolyra fakad a szívem! V

Walking through a dream
I see you
My light in darkness breathing hope of new life
Now I live through you and you through me
Enchanted
I pray in my heart that this dream never ends

I see me through your eyes
Living through life flying high
Your life shines the way into paradise
So I offer my life as a sacrifice
I live through your love

You teach me how to see
All that’s beautiful
My senses touch your world I never pictured
Now I give my hope to you
I surrender
I pray in my heart that this world never ends

I see me through your eyes
Living through life flying high
Your love shines the way into paradise
So I offer my life
I offer my love, for you

When my heart was never open
(and my spirit never free)
To the world that you have shown me
But my eyes could not division
All the colors of love and of life ever more
Evermore

(I see me through your eyes)
I see me through your eyes
(Living through life flying high)
Flying high

Your love shines the way into paradise
So I offer my life as a sacrifice
And live through your love
And live through your life
I see you
I see you

Kavarognak bennem a gondolatok, de leginkább az érzések… VÉGRE! Az érzések is kavarognak, és ezt olyan jó megtapasztalni! Nem is zavart vagyok, inkább azt érzem, hogy átjár az élet, ami ha éppen egy szellő, a légáramlás, akkor most ért egy nagyobb széllökés. És tudom, hogy ez a széllökés a helyes irányba taszít, tán nem is taszít, mert engedem, hogy magával ragadjon.

Magával ragad, igen. Mert ha nem tenné, maradnék ott, ahol vagyok, abban a lakásban, ahol vagyok. Durva a teremtő erőnk! Tegnap délután kívántam valamit! Nagyon komolyan gondoltam. Nagyon szeretném, hogy valóra váljon. Majd tegnap este átfutott egy gondolat az agyamon: minden este, amikor hazatérek, felteszek egy teát, kiszellőztetek, majd előkészítek némi ennivalót. Bekapcsolom a számítógépet, beteszek egy filmet, felfűtöm a lakást jó melegre és megvacsorázok, miközben valami kedvenc sorozatot nézek. Utána vagy elbóbiskolok a filmen, vagy végetér. Fürdök, majd egy könnyvel a kezemben az ágyban megvárom, míg elálmosodom, végül elalszom. Ilyenek az estéim, ha otthon vagyok.

Belegondoltam, vajon meddig lehet ez még így. Szeretek egyedül lenni, szeretek este megtérni önmagamhoz. Persze ez még nem akkor sikerül, amikor megnézem a filmet, megeszem a vacsit, mert ezek pont elterelő hadműveletek. De UTÁNA… amikor megvolt ez a “rituálé”… mert ez tényleg az, megnyugtat. Nos ekkor kezdem meglelni önmagamat, ekkor fordulok kicsit befelé és érzem át az ÉLETET. Hogy ki vagyok, vagy ki nem vagyok… hogy minden olyan egyszerű és csak élni kell és hagyni, hogy megtörténjen.

És most megtörtént, és folyamatosan történik… igazából hálás vagyok, mert még SEGÍTENEK is! Mert noszogatnak, és finoman jelzik, merre lépjek tovább. Ez valami csodálatos! Köszönöm!!!

V

Az előbb olvastam egy levelet, amelyben a lakástulaj közli velem, hogy felmondja az albérletet és bő egy hónapom van, hogy kiköltözzem. Nagyon hirtelen ért, sosem gondoltam volna, hogy ő mondja fel, nem pedig én…

Nem tudom, mit tegyek. De azt tudom, hogy így kell lennie és biztos valamiért tovább kell lépjek. Éppen csak annyira szerettem ott lenni, olyan jó helyen van… kicsit sajnálom, hogy elveszítem…

V

Ma bementem F-hez, hogy megkínáljam naranccsal. Hirtelen rengeteg embert találtam körülötte, két nő ült közvetlenül mellette - így gyakorlatilag hozzá se fértem -, és a szobában is számtalan kolléga tartózkodott. Ösztönösen jött, hogy akkor megkínálom a mellette ülőket, majd a szobában az ismerősöket, végül aztán persze mindenkit. A narancs el is fogyott, bár ez lett volna a reggelim.

Valami olyan érzés fogott el, hogy egyrészt tök jó, hogy megetettem az egész társaságot, olyan vagyok, mint egy gondoskodó tyúkanyó (hiszen reggel egy sütit is megosztottam már velük), másrészt átéreztem, hogy valójában egyek vagyunk, és mindegy, hogy ki eszi meg a narancsot. Régen önző módon már fordultam is volna ki az ajtón, és megettem volna az összes narancsot egyedül, hogy az ÉN pocakom érezze jól magát… most azonban nagyobb bennem az öröm, hogy az ő pocakjuk lakott jól!

Imádom az életet!

V

Tudod, Neked írnod kén, hogy a Benned lévő csodát a Belőled áradó szépséggel átitatva ezen a varázslatos nyelven, ahogy a szavakat mondatokká fűzöd, megoszthasd az egész világgal, fényt hozva az emberek szívébe.

V

“Percekig csak némán ültem és élveztem, ahogy táncot jár a lelkem, melegség áraszt el mindenütt, és közben arra a csodálatos lányra gondolok, aki ilyen varázslatos dolgokra képes. Milyen kár, hogy csak körbeírni lehet az érzéseimet… Szavak erre nincsenek, de talán nem is kell, mert érezni jobb, együtt érezni pedig a mindent elsöprő, csodálatos forgás, szédülés, egybeolvadás, valami egészen más dimenzióba repítő BOLDOGSÁG…” F

Drága!

Pocakomat tegnap este megtömtem finommal,
ma hajnalban persze ébresztett kínokkal.
Dupla tisztulás és oldás a mai napom,
Neked könnyed vizsgázást és a sikert kívánom nagyon.

Gondolok Rád egész nap,
s a magányos munkába utazás alatt.
Elképzellek, ahogy száguld Veled a vonat…
képzeletben válladra hajtom a buksimat.

V

Csodálatosan írsz,
ihletettséged kincs!

Szeretem gondolataidat,
iszom csodás szavaidat!

Te vagy a szépség, mely
megnyilvánul e versben,

kifejezni érzéseinket
nem is lehetne szebben!

V

Elindul a reggel. Egy új világ új reggele. Sok minden ismeretlen, de az érzéseim ismerősek. Rád gondolok és közben égek és forr a vérem. Hiányzol. F

Szia! Kérdezted, hogy mi van bennem. Letisztulás. Eddig szavakban vállalt kapcsolatunkért tudtam tenni valamit. Számomra ez fontos, mert eddig őszintétlennek tűnhetett a dolog. Ez most megváltozott. Nehéz döntés volt, míg ki tudtam mondani, nagyon erősen Rád gondoltam és segítséget vártam. Felvállalni valalmint, amiben szinte senki nincs melletted, nagyon nehéz. De senki nem mondta, hogy a boldogsághoz vezető út egyszerű. Végül is kimondtam. Utólag most érzem, hogy nagyon sok energia szabadult fel bennem, amit most már tudom, hogy mire fordítsak. Furcsa, de Te vagy az én Szokratészem. Megtettem azt, ami egy boldogabb világ ajtaját nyitotta ki előttem. Sok ajtó van még, de a legnagyobb nyitva. Köszönöm, hogy mellettem voltál, mellettem vagy. Kérlek, ne hagyj magamra az úton. F

Drága!

Köszönöm minden szavadat, minden tettedet, minden gondolatodat és minden érzésedet. Köszönöm, hogy megmutatod nekem, milyen is vagyok én. Mert Rajtad keresztül, a Te hatalmas szívedet tapasztalva láthatom meg, mi minden rejtőzhet még bennem. Te is mutatsz egy olyan világot, amelyben még járatlan vagyok, de annál inkább szeretnék annak részese lenni.
Ez az érzések, az érzelmek világa. A Te érzéseid csodálatosak, bárcsak én is érezhetnék hasonlóképpen. Mutatod az utat, és én követni szeretnélek.

Bár fizikailag nem vagy itt, de pl. ott vagy a szüleimmel szemben tanúsított türelmemben, ott vagy a gondolataimban, ott vagy, ahogyan díszítjük a fát, ott vagy, ahogy lefotózom Neked M-et, ahogy lefetyeli a csap szélét

Most kicsit nehéz írnom, mert szüleim itt lebzselnek, érdekli őket a net
De tudd, hogy egy csoda vagy és köszönöm, hogy részese vagy az életemnek!

Szeretlek! V

… Leírom, amit akartam: gombóc van a torkomban, fizikailag fáj a távolléted. Volt néhány nő az életemben, szerelmes is voltam, bár így a mostani érzéseimet látva, nem is, ilyet senkivel nem éreztem. Annyira ott lennék Veled… F